Előkészítő óra: 2022.04.08.

Az előkészítő órát a 7. osztály osztályfőnöke tartotta. Történelemtanárként pontos és hiteles képet tudott adni Erdély múltjáról, történelmi eseményeiről.

PPT segítségével dolgoztuk fel a kötelező program elemeket.

https://1drv.ms/p/s!AvsamXaaslGKqQdpQI_YQ4B-BuyT?e=JeWEjf

Kik is azok a székelyek? Hol élnek? Milyen szokásaik vannak? Hogyan szakadtunk el egymástól?

1920: Trianoni békediktátum: Székelyföld Romániához kerül

1940: Második bécsi döntés: Székelyföld visszakerül Magyarországhoz

1947:  Párizsi békeszerződés : Székelyföld újra Romániáé

Milyen területeket látogatunk meg?

– Farkaslaka, Szejkefürdő, Nyerges-tető, Zabola, Gyimesbükk, Csíksomlyó, Segesvár

Az órán alkalmazott módszerekkel, mint pld szövegfeldolgozás, megismerkedtünk székely szokásokkal, mesét hallgattunk Csaba királyfiról. Tanári magyarázattal megismertük a székelyek eredetét, megtanultuk a Székelyhimnuszt. Térképen végigkövettük a tervezett útvonalunkat.

A prezentáció kitér a történelmi múlt, a történelmi helyszínek áttekintésére.

Ezen az órán megalakítottuk a 6 csoportot, kiosztottuk a feladatokat ( írnok, csoportvezető, fotós, informatikus)így előkészítettük az útirajz jegyzeteinket.

Elkészítő tevékenység 2022.05.13.

 A kirándulás megtervezésében, lebonyolításában fontos feladat jutott a megalakított 6 csoportnak. Az előkészítő tevékenységen  útirajzokat készítettünk. Ezek tartalmazták a meglátogatandó települések, emlékhelyek legfontosabb tudnivalóit

Először tabletek segítségével a csoportok megkeresték a meglátogatandó tájegységek  térképét, (ezt később ki is nyomtattuk)

Megvizsgálták  a lakosok számát, különös tekintettel a magyar ajkúakra.

A tájegység kulturális jelentőségén túl, a népi hagyományait, szokásait is kigyűjtötték. Fogalmazást írtak E/1 személyben az adott helyről. („Írunk-ők fogják ceruzámat”)

Fényképeket néztek az interneten a tájról, a településről, emlékhelyekről.

Ezek az összeállított úti füzek segítették az idegenvezetést a kiránduláson.

Fakultatív tevékenység

2019.06.04

Abban a tanévben, amikor megnyertük a pályázatot vállalt feladatunk volt Trianoni megemlékezés készítése. A műsor az akkor pályázott osztállyal  elkészült és iskolai bemutatása is megtörtént.  A BGA Zrt-vel egyeztetve a 2019-i emlékműsor megfelelő, nem vált szükségessé új készítése.

 

2022.06.20.

„Írunk ők fogják ceruzámat, s én érzem őket emlékezem” elnevezésű erdélyi pályázaton 24 tanulóval vettünk részt.

Június 20-án a hajnali órákban indultunk. Ártándnál léptük át a határt, s első megállóhelyünk a Király-hágó volt. Csodálatos táj tárult a szemünk elé. A sík vidékhez szokott szemünk nem győzött betelni a látvánnyal. Rövid pihenő után folytattuk utunkat.

Útitervünk első megállóhelye Farkaslakán volt, ahol Tamási Áron író emlékhelyét látogattuk meg. A gyerekek előzetes feladata volt, felkészülni a helyszínek földrajzi, történelmi, nemzetiségi, irodalmi nevezetességeiről. Így tanulói idegenvezetéssel ismerkedtünk meg Farkaslakával. Koszorút helyeztünk el az író sírjánál, és rövid sétát tettünk az emlékkertben.

Jó néhány kilométer után érkeztünk Szejkefürdőbe. A kiselőadásokból megtudtuk, hogy a Sós-patak kies völgyében fekszik. „Szejke” a néprajzosok szerint zavarost jelent, és szürkés, tengervízhez hasonló gyógyvizéről kapta a település a nevét. Híres szülötte Orbán Balázs, aki életében bejárta Székelyföldet. Meglátogatott minden egyes települést és a látnivalókról, a természeti kincsekről jegyzeteket készített. Ezek nyomtatásban is megjelentek A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címmel. A néprajz tudós utolsó kívánsága volt, hogy ide temessék. Sírja elé székelykapu sort állítottak, amelyből az utolsó kapu az övé volt. Ezen kapuk alatt felsétáltunk a sírhoz, közben megcsodáltuk a kapuk különleges díszítéseit.

Hosszú út állt még előttünk, és félóra pihenő után újra elindultunk. Ahogy haladtunk előre, a táj úgy vált egyre vadregényesebbé. A hegyek között kanyargó úton égig érő fenyőfák, csordogáló patakok kísértek bennünket.

Késő délután érkeztünk meg Zabolára.

A panziónk a falu határában, a hegy lábánál helyezkedett el. Lányok, fiúk külön épületben kaptak szállást. Elrendeződtünk, majd vendéglátónk igazi erdélyi jellegzetes étellel, csorba levessel kínált bennünket. Ez a savanykás íz szokatlan volt a gyerekek számára. A vacsora után megbeszéltük az étkezések rendjét, viselkedést, és a következő nap programját. A házigazdáink felhívták a figyelmünket a medveveszélyre, hogy alkonyat után már ne sétálgassunk az utcán. Ez jó kis izgalmat keltett mindenkiben.

A fárasztó utazás után pihenni tértünk.

2022.06.21.

A másnap Zaboláról szólt. A finom reggelit követően a szállásadónknak köszönhetően a Csángó Néprajzi Múzeumhoz vezető utat jellegzetes erdélyi lovas szekéren tettük meg.

A múzeum  gyűjteménye a zabolai származású Pozsony Ferenc néprajzkutató több évtizedes gyűjtőmunkája során létrehozott gazdag tárgyállományon alapszik. Az udvaron tanár úr várt bennünket, ahol röviden elmesélte a kiállítás létrejöttét és felépítését. Majd Demes Judit muzeológus vezetett végig minket a tárlaton. Kedves, érdekes mesélése lekötötte a gyerekek figyelmét. Megismerkedtünk a padládával, a beszélőszékkel, a fonás-szövés és csergekészítés művészetével. Megcsodáltuk a ládákat, amelyben a lány a hozományát vitte a házasságba, és csángó esküvői ruhákban is gyönyörködhettünk.

A múzeumi séta után újból szekérre ültünk és a Mikes-kastélyhoz mentünk. A háromszéki udvarháztípusok egyik szép példája a zabolai Mikes-kastély. A kastélyt óriási angolkert övezi, melyet sétányok, teraszok, virágágyások, tavak díszítenek. Sajnos a  kastélyban rendezvényt tartottak, ezért még a parkba sem enegedtek be bennünket. Visszaszekereztünk a szállásra, ahol finom ebédet kaptunk.

 Kicsit pihentünk, majd sétálva megérkeztünk a zabolai sportcsarnokhoz. Ott vártak bennünket a zabolai gyerekek, Kis László igazgató úr és Anikó  tanító néni. Rövid köszöntés és bemutatkozás után összeálltak a focicsapatok, és megkezdődött egy barátságos mérkőzés. Eleinte a vendégcsapat támadott, de a második félidőben a hazai pálya előnye érvényesült, és otthoni győzelem született.

A mérkőzés után kaláccsal, pogácsával vendégeltek meg bennünket. Átadtuk az ajándékainkat, beszélgettünk a helyiekkel. A gyerekek között egy kisfiú kivételével nem indult meg barátkozás, így megköszönve a vidám sportnapot visszasétáltunk a szállásra.

A délután további részében a táborban kötetlen játék, pihenés és az élménybeszámoló írása várta a gyerekeket.

Este ismét ízletes erdélyi káposztás hússal kínáltak bennünket. Vacsora után megbeszéltük a következő nap programját és visszavonultunk pihenni.

2022.06.22.

Másnap reggel újra buszra szálltunk. Irány az ezeréves határ. Eredeti tervünket  korábban kicsit módosítottuk, mert ezen a napon álltunk meg Nyerges- tetőn.

Ez a hely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert. A kopjafa erdőben szalagot kötöttünk, meghallgattuk a tanulók előadásában a csata történéseit. 1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok alatt mintegy 1000 honvédjére bízta a szoros védelmét. A székelyek élet-halál harcot vívtak a 12 000 főt számláló osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A tanulók által ismert  Kányádi Sándor vers írja le ezeket az eseményeket.

Folytattuk utunkat a Gyimesi-szoroshoz, a buszból figyeltük a „Patak országot”, mely a Tatros felső folyásánál helyezkedik el, itt egymást érik a tipikus hegyvidéki települések, meredek domboldalak, legelők, fenyvesek. Útközben megfigyeltük az építészet jellegzetességeit, az itt élő emberek munkáját. Éppen szénahordás idején jártunk arra. Megtapasztalták a gyerekek, hogy ilyenkor az egész család a határban van. Lányok, asszonyok mindenki gyűjti a téli takarmányt. Bizony nehéz fizikai munka ez.

Megérkezve  a történelmi Magyarország keleti határához megtekintettük a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrházát, az épület sarkánál álló határkövet. A felújított őrházban a vasúttörténeti kiállítást és a bunkert megnéztük. Majd a határkőnél ismét meghallgattuk egy tanuló kiselőadását, és beszélgettünk Trianon tragédiájáról. Az őrháztól nem messze felsétáltunk a Rákóczi vár romjain. Majd egy rövid sétával elértük a szemközti dombon épített Nagyboldogasszony templomot és világháborús emlékhelyet. Itt elfogyasztottuk úticsomagunkat, ajándékokat vásároltunk.

Ebéd után úticél Csíksomlyó, a Kárpát-medence legismertebb zarándokhelye. A kereszténység és a „Napba öltözött asszony” tisztelete ősi időkre nyúlik vissza a székelyek között. IV. Jenő pápa kérte a csíki hívek segítségét a ferences templom felépítéséhez. Jutalmul búcsút engedélyezett Somlyón. A csíksomlyói búcsú erősen összefonódott a Mária-kultusszal, amely fő eleme a Mária-kegyszobor. A XVI. század elején készült székely leányarcú Mária-szobor Csíksomlyó legértékesebb ereklyéje, Európa legnagyobb fából készült gótikus Mária-szobraként tartják számon, magassága a koronát is beleszámítva 2 méter és 27 centiméter. A Máriát „Napba öltözött asszonyként”, karjában a kis Jézussal ábrázoló alkotást többször újrafestették, mígnem a múlt században megtiltották bármilyen módosítását. A kegytemplomot megtekintettük, előtte megbeszéltük a gyerekekkel, hogyan illik egy ilyen helyen viselkedni.

A templom után indultunk vissza a szállásra. A panzióban már várt a finom vacsora. Étkezés után megbeszéltük a másnapi indulást. Este kicsit tovább maradhattak fent a gyerekek, hisz játszani szerettek volna még, élvezni egy kicsit az együttlétet.

2022.06.23.

A kirándulás utolsó reggelén elbúcsúztunk a szállásadónktól. Megköszöntük a szívélyes, kedves vendéglátást, majd indultunk haza. Ekkorra volt betervezve a fehéregyházi Petőfi Múzeum meglátogatása.

Sajnos csak kívülről tudtuk az emlékhelyet megtekinteni, zárva találtunk mindent. Meghallgattuk az előadást Petőfi utolsó napjairól, majd utaztunk tovább Segesvárra. Rövid sétával felfedeztük a régi városrészt. A vár egykori 14 tornyából 9 még most is áll, a hatalmas óratoronnyal együtt. Mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli. A borbélyok, a lakatosok, takácsok és a kádárok tornyai már nem léteznek. Majd megtekintettük  az 1642-ben épült és diákok ezrei által koptatott fedett Diáklépcsőt. Segesvárt elhagyva Magyarország felé vettük az irányt. Esti órákban értünk haza.

Négy felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben, lelkileg gazdagodva, élményekkel feltöltve jöttünk vissza.

Értékelő óra 2022.06.29.

Az útinaplók, térképek, fényképek segítségével  egy kiállítási falat készítettünk. Ezek kint maradnak az iskola folyosóján, így a következő tanévben az iskola tanulói is láthatják, hogyan telt el ez a 4 nap.

A kirándulás napjairól a beküldött fotókból  az események sorrendjében egy rövid kisfilmet készítettünk. Ezt megnéztük, ami előhozta az átélt emlékeket. Majd arra kértem őket, hogy      „ötletbörze” segítségével a csomagolópapíron idézzék fel a legszebb emlékeket, élményeket, eseményeket, pillanatokat. Ezután  kötetlenül beszélgettünk az eltöltött négy napról, és még egy játékos kvízzel ( kérdés-felelet), teszteltük emlékeiket.

 A tanulók és szülők visszajelzései alapján nagyon tartalmas, szép, élvezetes kiránduláson vettek részt. A kirándulás célja volt, hogy a tanulók megérezzék az erdélyi magyarok múltját, jelenét, az elszakított magyarság egy nemzethez tartozásának erős kötelékét. Ezt sikerült megvalósítani.